Próbálok nem gondolni rád

Tudod, a legtöbb napon nem jutsz az eszembe. Olyankor minden olyan, mint régen, amikor még nem voltál. 

Dolgozok, lazítok, beszélgetek, csendesen nézelődöm, sírok, nevetek. Egymillió dologra összpontosítok, de rád nem.

Ez is érdekelhet: NINCS SZÜKSÉGEM VALAKIRE, AKINEK NINCS SZÜKSÉGE RÁM

De néhanap, egyszer csak ott vagy a fejemben. Elég hozzá, ha megpillantok valakit az utcán, aki rád hasonlít. Vagy meghallok egy dallamot, ami hozzád kötődik. Vagy valaki kimondja a neved.

Eszembe jutsz, és én megint azon kattogok, mi lett volna, ha…

Egy ideig azt kívántam, bár soha ne ismertelek volna meg. De mára örülök, hogy akkor, azon a bolond éjjelen berántottál magaddal egy örvénybe

Az a lány érdekes volt, merész, zabolátlan. Tudott élni.

Szerettem, hogy mindenről tudtunk beszélgetni. Emlékszem, szex után a plafont bámulva, vagy egy blues-kocsmában, olcsó vörösbort iszogatva elmondtam neked a terveimet, vágyaimat, minden álmomat. És te soha nem nevettél ki.

Akkoriban hittem, ez mindig így lesz. 

Aztán te úgy döntöttél: ennyi volt. És nekem túl kellett élnem a fájdalmat, amit a távozásod okozott.

Én még nem voltam túl rajtad akkor. Túl? Hiszen nyakig „benned” voltam. Mindent veled akartam, mindent veled terveztem, minden álmomban benne voltál.  Csak én nem voltam benne a tiédben.

Igen, néha eszembe jutsz. Emlékszem rád, és a lányra, aki melletted voltam.

És azt a lányt nagyon szeretném újra felfedezni magamban. Azt a féktelen, merész, álmodozó, igazán élő lányt.

Őt keresem ma is… 

Forrás: miragemagazin.hu